Az óra története

Bármely tünemény szabályos ismétlődése alkalmas az idő mérésére. Már régótától fogva főleg a csillagos ég látszólagos mozgása, a Napnak, a Holdnak járása voltak azok a jelenségek, melyeket az I.-re felhasználtak. Ha megfigyelték, hogy valamely álló csillag ugyanazon helyről nézve egymásután kétszer ugyanazon helyet foglalja el, p. egy ugyanazon fal mögött eltünik, az eközben lefolyt idő a csillagnapot és ezzel a csillagidőt szolgáltatta. Ha ugyanazt a jelenséget a Napra nézve figyelték meg, p. a Napnak két egymásra következő delelése közt lefolyt időt, akkor a valódi napot és vele a valódi napi időt kapták. A valódi napi időt (röviden valódi időnek is neveztetik) mutatják a napórák (l. o.). A Napnak látszólagos mozgása folytán a valódi nap hosszabb, mint a csillagnap, mert a nap nyugatról keletre halad, ha tehát egyik napon egyszerre delelt is valamely álló csillaggal, másnap már valamivel későbben jut a déllőbe. De minthogy maga a mozgása a Napnak sem egyenletes, azért ez az elkésés sem egyforma és igy a valódi nap hossza sem mindig ugyanaz, egyszer rövidebb, másszor hosszabb, legrövidebb szeptember közepén (23 óra 59 perc 39 másodperc), leghosszabb december 23-án (24 ó. 0 p. 59 mdp.). Ezen különbözőségnek oka, hogy egyrészt a Föld (és igy látszólag a Nap) az ekliptikában hol gyorsabban - perihéliumkor -, hol lassabban - aféliumkor - halad; továbbá, hogy nem az egyenlítőben, hanem az ehhez 23 1/2° alatt hajló ekliptikában mozogván, csakis a solsticiumokban fog haladása teljes értékében a rektaszcenzió növekedésére befolyni, az equinokciumokban pedig csak részben. Ennélfogva a valódi napnak órái és percei sem lesznek egyformák. Mindazonáltal a Nap mozgását - mint legkönnyebben követhetőt - vették fel I.-re és a napot 24 órára, ezeket 60-60 percre, egy percet ismét 60 másodpercre osztottak fel.

A Nap delelésének - tehát a nappal közepének - észlelésére a gnomon-t (l. o.) használták, megállapítva a függélyesen álló pálca v. oszlop legrövidebb árnyékát, az órákat napgyürüvel, majd napórákkal mérték. De mert ezek csak nappal és verőfényes időben voltak használhatók, már korán oly mesterséges berendezésekre gondoltak, melyekkel az időt bármikor meg lehetne mérni, igy támadtak a viziórák, melyeknél az egyforma időközökben lefolyó vizzel mérték az időt. Ezekre állítólag a régi egyiptomiak által templomaikban tisztelt hamadryas vezette volna az embereket; Trismegistos u. is azt észlelte volna, hogy ez a páviánfaj naponként egyenlő időközökben 12-szer vizel; ez volna a 12 órára való oszlásnak is az alapja. A viziórákkal egészen azonoselvüek a homokórák, melyeket aztán követtek és kiszorítottak a kerekes órák. A középkorban néha az időt bizonyos vastagságu és hosszuságu gyertyák elégése által is mérték, természetesen csak nagyon közelítő eredménnyel. Mindezeket a mesterséges készülékeket - órákat - természetesen délben megint a valódi napi idő szerint kellett beállítani, ha azt akarták, hogy jól mutassanak; e mellett oly órákat, melyek a valódi nap különböző hosszaságu óráit mutatták volna, természetesen szerkeszteni nem lehetett. A csillagnapot és csillagidőt az I.-re, a mindennapi életre meg az tette hasznavehetetlenné, hogy kezdete a nappal és éjjel minden óráján átmegy. Ezért a XVIII. sz. közepe táján az angol csillagászok, első sorban Bradley, a középnapi időt vezették be; középnapnak egy olyan képzelt Nap két egymásra következő delelése közti időt nevezve, mely Nap az egyenlítőben egyenletesen mozog. A valódi Nap a tavasz-napéjegyenponttól kiindulva ahhoz 336,2422 csillagnap mulva tér megint vissza, mialatt éppen 1-gyel kevesebbszer delel, mint az álló csillagok; ezen időtartam - tropikus év - 365,2422-ed része egy középnap; ennélfogva 366,2422 csillagnap = 365,2422 középnap és igy 1 középnap = 1 nap és 3 perc 56,55 másodperc csillagidőben és fordítva 1 csillagnap = 23 óra 56 perc 4,09 másodperc középidőben. A valódi és a középidő közötti viszonyra l. Időegyenlet. A részeiben is egyforma középidő aztán teljesen átment a polgári életbe is; csak annyiban tér el a csillagászati középidőtől, hogy ez utóbbinál a Nap délben kezdődik és az órákat 24-ig számítjuk, mig a mindennapi életben a napot éjféllel kezdjük és délben ujra 1-nél kezdjük az órák olvasását. A legujabb kor a kronográfok- és kronoszkópokkal az I. mikrometrikus részét is nagyban tökélesítette és ma már a másodperc 1000-ed, sőt 10 000-ed részét is megmérhetjük.